Kinga útja - film egy kármelita életéről és haláláról
Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD (Büki Judit) Budapesten született. Az ELTE matematika szakán szerzett diplomájával kezében lépett be a Kármelbe, Pécsett. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Perjelnője kérésére naplót írt, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről. 2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában hunyt el.
Naplója, „ Nem hátráltam meg” címmel szolgált alapjául jelen filmünkhöz, amelyben megszólalnak szerzetes társai és testvérei. Az interjúkon keresztül bepillantást nyerünk egy XXI. Századi szerzetes életébe, hivatásának magasztos gyakorlásába és emberi sorsának alakulásába.
„2006. augusztus 15-én betöltöttem harmincharmadik életévemet. Krisztusi korba léptem. Azt gondoltam, Isten valami nagy-nagy ajándékot készít a számomra. Vajon mi lesz az?
Ezen a nyáron többször éreztem: most összeesem, de összeszedtem magam, és mentem tovább. Nem emlékszem, mikor, úgy augusztus közepén egyik reggel zuhanyozás közben észrevettem, hogy kemény a bal mellem. Csodálkoztam rajta, de semmi más nem jutott eszembe. Szaladtam laudesre. A következő napokban néhányszor ellenőriztem, s még mindig kemény volt. Szeptember közepe felé jelentkezett a fájdalom.
Lesétáltam az útra, fölszálltam a pécsi buszra. Amikor a négyszáz ágyas klinika felé haladva sietve betértem egy percre a székesegyházba, Isten kezébe tettem a sorsomat. Ekkor már béke volt bennem.”
A kolostorról
Kármelita történelem. 1936. május 21-én Pécsett, a Mindenszentek temploma mellett a szombathelyi nővérek megalapították a Tettye u-i kolostort. 1950. szeptember 7-i minisztertanácsi Törvényerejű Rendelet a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtől is megvonta a működési engedélyt. A rendtagoknak el kellett hagyni a rendházakat, megkezdődött a szétszóratás időszaka. Közel negyven év után azonban újjáéledt Magyarországon is a szerzetesi életforma. A pécsi Kármelbe francia perjelnő érkezett, Marie-Elisabeth nővér, akinek a mai vezető, Mirjam nővér örökfogadalma jelezte, hogy a rend újraszervezése jó úton halad. A Tettye utcai és a Sopron melletti kolostoraik eladása után egy új helyen, a Mecsek északi oldalán, valódi kontemplatív környezetben folytatták a Kármel útját.
A történet
Marie-Elisabeth nővér alighogy elindította az új magyar kármelitákat, megbetegedett. A rák több, mint egy éves küzdelmes munka után elszólította. Az ő halálos ágyánál már jelen volt Kinga nővér, és mélyen megindította a perjelnő szenvedése.
Büki Judit 1973-ban, Budapesten született és az egyetemi tanulmányai végeztével belépett a pécsi Kármelbe.
Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér néven ismerjük. Áldozatos munkájáról, életéről és a szenvedés útjának, a rák betegségnek, amelyben Marie-Elisabeth nővér járt előtte, a folytatásáról, vállalásáról ír naplójában, „Nem hátráltam meg” címmel.
Ez a napló került kiadásra halálának évében, és ez alapján indultam el, hogy dokumentumfilmen keresztül feldolgozzam a történetét.
A család és a kármeliták készséges segítségével megvalósulhatott e terv. Halálának első évfordulóján forgathattunk a Mindenszentek Kármel Kolostorában, Magyarszéken. Interjút készíthettünk szerzetes nővéreivel, és testvéreivel.
A forgatásról
A hajnali óra, amikor a kolostor kapuja megnyílt a számunkra, felejthetetlen volt. Az égi rendezés és áldás érezhetően jelen volt az egész nap során. Valamilyen furcsa energia vitte előre a munkánkat, hogy a lehető legszebb és legtartalmasabb felvételek készülhessenek el. Később újra visszatértünk forgatni, hogy felvegyük Kinga nővér naplójának részleteit, amelyek a filmben narráció formájában hangzanak el.
